Egy magányos ágyban fekszem hullaszerű helyzetben
Megpróbálom betömni a lyukat, ami a fejemben hasogat
Nézem a csillagokat, ahogy lefelé szánkáznak
Az alvás nem a barátom
Pezsgőt iszom, hogy elfelejtsem a tegnapom
Mert még emlékszem rá
Hogy hogyan lett vége azon a napon
Amikor elsétáltam onnan
Pezsgőt iszom, amit a Ragyogó Gábriel készített
Pezsgőt iszom, ami az angyalok könnyeiből, és fájdalmából lett elkészítve, olyan mennyeinek érzem magam tőle
Az idős csillagok leszánkáznak a hajnali égbolton
És megkeresik a helyüket, ahol bevégezhetik az életüket
Azon tűnődöm, hogy mikor lesz vége ennek az éjszakának
Az alvás nem a barátom
Esküvői pezsgőt iszom
Tószt a menyasszony tiszteletére, már megint véget ért egy tündérmese
Pezsgőt iszom, egy egész üvegnyit
Megízlelem a hamis jólét ízét
Mennyei