Sevdanın Son Vuruşu [Hungarian translation]

Hallod, hogy szívemben széttörtek a láncok?

A szerelem megtölti a levegőt ma éjjel.

Előfordult már, hogy ennyire szerettél?

Előrordult már, hogy így jártál?

Ismét meghajtom a fejem a szerelem előtt,

De ez az utolsó, hogy hódolok.

Nem akarok semmit a sötétségben hagyni,

Nem akarom, hogy az emlékek fakó virággá váljanak.

Nem tudnék egy bántó szót sem mondani,

Sosem érdemelnéd meg, hogy elfelejtselek.

Azt hitted, a szerelem: virágok, lepkék, a Nap és felhők.

Egyik évszakban aludtál, másikban felébredtél.

Te már nem szeretsz senkit, ki utánam jön,

Eléddobtam szívem, s te úgy vezettél, mint egy vakot.