Furcsa bánat vesz körül,
Az éjszaka halott.
Egyedül maradok a világban,
Mikor minden elcsendesül.
Hidd el, sosem szokom meg ezt a házat,
Nélküled soha.
Most itt ülök nélküled,
Mióta elmentél.
A testem minden bizonnyal megszokja a magányt,
Talán meg tudok bírkózni vele.
Még ha nagyon nehéznek tűnik is,
Nélküled is tovább kell élnem.
Lelkem mély félelembe zuhanhat,
A falak körülzárnak.
A sötétség játszik az elmémmel,
Mikor az árnyak táncolnak.
Hidd el, nem tudom megszokni,
Hogy nélküled legyek.
Állandóan csak járkálok
Ebben a házban.