Nem tudhatod, milyen lesz nélküled,
Drágám.
A kérdéseknek sosem lesz vége, az éjszaka
Egyre hosszabb lesz.
Ezek a gondolatok, a bánat...
Te része voltál ifjúságomnak.
Te jelentetted ifjúságomat.
Mindaz, mit együtt éltünk át,
Olyan, mint egy romantikus regény.
Amint elmész, mindenre csend borul,
Zavart s ilyedtséget érzek.
Befelé fordulok, unatkozom,
S el sem hinnéd, miket érzek.
Ezt hallgasd meg: nem tartom titokban;
Az élet nehéz nélküled.
Mindig te jársz a fejemben, mindig te jársz a szívemben;
Szeretlek, szeretlek.
Nem tudok nélküled élni, semmi sem megy nélküled.
Minden túl nehéz.
Mindig te jársz a fejemben, mindig te jársz a szívemben;
Szeretlek, szeretlek.
S ha eljön az a pillanat,
Nem leszek képes tovább élni.
Tudod, mit szeretek benned a legjobban, kedvesem?
Ha egy kicsit iszol, mikor kicsit részeg vagy,
És elmondod, mit érzel.
S ekkor mélyen belül
Meglátom a boldogságot szemeidben
Ahogy ölelsz és kérdezed
Mennyire szeretlek.
Amint elhagysz, erőm is elszáll;
Reményeim és álmaim oly távolinak tűnnek.
A kérdéseknek sosem lesz vége, az érzések nem múlnak el,
Ezek a gondolatok, a bánat...
Ezt hallgasd meg: nem tartom titokban;
Az élet nehéz nélküled.
Mindig te jársz a fejemben, mindig te jársz a szívemben;
Szeretlek, szeretlek.
Nem tudok nélküled élni, semmi sem megy nélküled.
Minden túl nehéz.
Mindig te jársz a fejemben, mindig te jársz a szívemben;
Szeretlek, szeretlek.
S ha eljön az a pillanat,
Nem leszek képes tovább élni.
S ha eljön az a pillanat,
Nem leszek képes tovább élni.
S ha eljön az a pillanat,
Nem leszek képes tovább élni.