Seni o sanmistim [Hungarian translation]

Mindig is akartam egy szeretőt, kinek vállára hajthattam volna fejemet.

Valakit, akivel sírhattam, nevethettem volna, s együtt csillapítottuk volna éhségünk.

Akiért szomjaztam volna, akivel együtt hallgattunk volna.

Akivel bárhová elmehettem volna, akivel tanultam volna.

Kinek szeretete nélkül nyugtalan lettem volna,

Akiért éltem-haltam volna, akit mindig is akartam.

Azt hittem, te voltál az, de még fiatal voltam.

Ártatlan voltam és gyönyörű, s most oly magányos vagyok.

Azt hittem, te voltál az, azt hittem, te voltál az, de tévedtem,

Ártatlan voltam és gyönyörű, s most oly magányos vagyok.

Kezeid perzselnek, mikor megérintenek,

Szemeid megőrjítenek, mikor rám nézel,

Először különbözőek voltunk, telve szeretettel, könnyeinket szerelmünk mögé rejtettük.

Volt benned szeretet, mit sosem adtál nekem, törődtél velem, de elrejtetted.

S volt egy ágyad, miben aludtál.

Azt hittem, te voltál az, de még fiatal voltam.

Ártatlan voltam és gyönyörű, s most oly magányos vagyok.

Azt hittem, te voltál az, azt hittem, te voltál az, de tévedtem,

Ártatlan voltam és gyönyörű, s most oly magányos vagyok.

Azt hittem, te voltál az, de még fiatal voltam.

Ártatlan voltam és gyönyörű, s most oly magányos vagyok.

Azt hittem, te voltál az, azt hittem, te voltál az, de tévedtem,

Ártatlan voltam és gyönyörű, s most oly magányos vagyok.