Mikor kicsiny kövekkel játszom
Fájdalmat okoznak az emlékek,
Minden kérdés a fejemben
Egyetlen választ keres.
Elmúlt már a szerelem,
Pedig azt gondoltam, egy életen át tart majd,
Nevettem és ezerszer sírtam,
Mert a jó emberek is sírnak.
Játszottál szívemmel, cserben hagytad szívemet,
Miért, te drágakő?
Nem, sosem
Hittem, hogy barátból ellenség válhat.
Nem számít, hogy mi fog történni, vagy mi nem történik meg,
A sírás szorongatja mellkasomat,
Emberi lény voltam,
De már füstté váltam,
Mert már nem fogod kezeimet,
Nem óvod szívemet.
Csak egy virágtartó maradt
Ajtóm előtt,
Szomorú emlékeztetőül arra,
Hogy nem tudlak kiölni magamból.
Játszottál szívemmel, cserben hagytad szívemet,
Miért, te drágakő?
Nem, sosem
Hittem, hogy barátból ellenség válhat.
Nem számít, hogy mi fog történni, vagy mi nem történik meg,
A sírás szorongatja mellkasomat,
Emberi lény voltam,
De már füstté váltam,
Mert már nem fogod kezeimet,
Nem óvod szívemet.