Téged szeretni olyan, mint vízbe írni,
Fáradt vagyok, fázom,
Itt vagyok/veled vagyok, de mégis egyedül,
Csendes vagyok, nyugtalan.
Szemeid nem mernek szembenézni a félelemmel,
Pillantásod elsiklik, de nincs erőm elkapni,
Bensőm már görcsben van, kérlek, mondj valamit,
Míg te kitartóan csöndben vagy én belül lázadok, sikoltok.
Az éjszaka nem vigasztal, szívem nem felejt,
Minden bőr /minden nő bőre/ melyet megérintek, olyan illatú, mint a tiéd.
Olyan vagy, mint olvadó jég kezeimben,
Olyan vagy, mint a cseppenként elfolyó remény,
Egyre nehezebb helyrehozni a hibát,
Szívem már nem bírja tovább, mondd, hol vagy?!
Szemeid nem mernek szembenézni a félelemmel,
Pillantásod elsiklik, de nincs erőm elkapni,
Bensőm már görcsben van, kérlek, mondj valamit,
Míg te kitartóan csöndben vagy én belül lázadok, sikoltok.
Az éjszaka nem vigasztal, szívem nem felejt,
Minden bőr, melyet megérintek, olyan illatú, mint a tiéd.
Senki sem léphet a helyedbe,
Senkit sem tudnék úgy szeretni, mint téged.