Ó, bárcsak tényleg én lennék
Kényszerzubbonyban - fűzőm helyett
Az megköti a testemet - ez megköti a lelkem
Úgy küzdöttem én sok apró, kis célért
És mondd, mit értem el?
Semmit! Semmit!
Őrült világra őrült válasz - téboly
Talán egy ugrás - örvény szélén állsz
Zuhanni könnyedén
Zuhannom kéne, hát mért van
Hogy borzongok előtte én?
Mert átkom az, hogy én már Elisabeth legyek
Lehetnék tán Titánia
S a gúnyos szavak éle mit se bántana
Fönn remegek én, mint, ki kötélen jár
A mélybe, ha nézek, nincs ott
Semmi! Semmi!
Kín minden lépés, mégis megyek tovább
Bár rémisztőn hív, vár lent a
Semmi! Semmi!
Biztos szabad és boldog, aki őrült
Ahhoz viszont bátorság kell
Én játszom a bátrat, és teszem, mit kell
Bár nem más az élet, csak rút
Ármány
Undok
Csalás
Mert e földön
Nincs más!
Nincs más!