az éjjel, jó nekem
halvány fény, festett lány
nappal minden, olyan mindegy
az éjjel, megsimogat
az éjbe, zuhanok
a falon is, átrobbanok
fehérben vagy, amikor jössz
átgázolsz, lelkem útvesztőin.
te bitorlod, te birtoklod én magam
megtanítottál, hogy éljek az éjben
ha megjön a reggel, búcsúzni kell
te bitorlod, te birtoklod ön uralmam.
az éj, követi a napot
magamtól hiába kérdezem
hála néked, szerepemből kiestem
te birtokolsz és uralkodsz rajtam
én, az éj teremtménye vagyok
nincs erőm, hogy ellenálljak
a felfénylő reggelt képzelem, ennyi jutott én nekem
soha sem virrad
az éj biztos, álmaim erdejében élek
a sötét nem olyan minek látszik
kapaszkodnom, hinnem kell hát elhiszem, tudom
az éjjel nem távozik
ó óóó ó óóó ó óóó
ó óóó ó óóó ó óóó
az éjjel a világom
kócos fény, kifestett lányok
nappal minden, olyan mindegy
az éjjel, megsimogat
én, az éj teremtménye vagyok
nincs erőm, hogy ellenálljak
a felfénylő reggelt képzelem, ennyi jutott én nekem
soha sem virrad
az éj biztos, álmaim erdejében élek
a sötét nem olyan minek látszik
kapaszkodnom, hinnem kell hát elhiszem,
tudom, az éjjel nem távozik
ó óóó ó óóó ó óóó
te bitorlod, te birtoklod ön uralmam
te bitorlod, te birtoklod ön magam
te birtokolsz és uralkodsz rajtam.
fordította Gaál György István