A lány még tizenhárom éves sem volt,
És egy hófehér ruhát viselt.
A hosszú, szőke, göndör fürtjei,
Szomorúsággal teli szemébe lógtak
Egy sötét pincében találta magát
A kínzója pincéjében, aki már évek óta fogva tartja.
Ott lent síri csend honolt,
És mégis valami szent
A lány így szólt:
’Istenem, már órák óta keresem,
De semmit sem találtam.
Mindig is tudtam, hogy valami hiányzik belőle’
A férfi lelkét akarta látni.
Látni akarta, hol lakozik benne a szeretet.
A férfi lelkét akarta látni.
Látni akarta, hogy méltó-e a szeretetre.
Csak egyszer meg akarta érinteni a szívét.
És végre megérteni a kegyetlenségét
A lány átadta neki magát,
Azonban ez alkalommal nem volt bódult.
Viszont a férfi nem tudott mozdulni,
Mivel a lány ezúttal kicserélte a poharakat
Azt kérdezte,
’Ha felvágom a hasad,
Csak beleket találok
Vagy a lelked is láthatom?’
A férfi lelkét akarta látni.
Látni akarta, hol lakozik benne a szeretet.
A férfi lelkét akarta látni.
Látni akarta, hogy méltó-e a szeretetre.
Csak egyszer meg akarta érinteni a szívét.
És végre megérteni a kegyetlenségét
A lány egy kést tartott a kezében,
És a karja egészen a válláig vörös lett.
És senki nem felejtené el,
A lány tekintetét
A lány így szólt,
’Istenem, kibeleztem
És azt akartam, hogy szenvedjen,
De úgy tűnik, csak test volt lélek nélkül’
A férfi lelkét akarta látni.
Látni akarta, hol lakozik benne a szeretet.
A férfi lelkét akarta látni.
Látni akarta, hogy méltó-e a szeretetre.
Csak egyszer meg akarta érinteni a szívét.
És végre megérteni a kegyetlenségét