Elered a vérem,
Este nem lélegzem,
Ez itt a búcsúzás.
S az éj még mindig ragyog,
A szavak nem találják meg a fényt,
Csak szorosan tartanak engem.
Elfutottál és kíváncsi vagyok miért,
Mintha te és én valahogy leestünk volna az égből,
Nem mondtad, hogy életre keltettél,
De Édes nem akarom azt mondani, hogy viszlát.
Nincs mit elrejtenem és a szívem nem ejt könnyeket,
S mondd el nekem, hogy még ugyanúgy látsz engem,
Én vagyok az eső, s nem a tűz ma este,
Remélem látod, ahogy harcolok.
Hol tévedtünk?
Hívhatjuk ez szakításnak?
Miről maradtunk le?
Édes, kereshetem életünk során, de soha ne találok,
Valakit, aki oly kedves mint te.
Elfutottál és kíváncsi vagyok miért,
Mintha te és én valahogy leestünk volna az égből,
Nem mondtad, hogy életre keltettél,
De Édes nem akarom azt mondani, hogy viszlát.
Nincs mit elrejtenem és a szívem nem ejt könnyeket,
S mondd el nekem, hogy még ugyanúgy látsz engem,
Én vagyok az eső, s nem a tűz ma este,
Remélem látod, ahogy harcolok!