Mint a virág, mely tudatosan a nap felé tör
Akként török én is arra, mi legjobban fáj
És mint a borotva, parancsot követve
Követem az irányító kezet, mely a pengét nyomja
És tudom hogy megmenteném a napot,
Tudom, a diadal nem enyém
Csak ülök majd itt, arany mosollyal
És ha megmentenéd a világot
Tudod, ez nem a hősök ideje
Csak ülsz itt, kiüresedett szemekkel
És vérvörös szívvel, vérvörös szívvel
Mint a folyó, egy emlékben sodródva -
Emlékszel az életre, mielőtt kizártál belőle?
És mikor biztonságban visszatérnél
Itt várlak, tárt karokkal, és megvédelek a bajtól
És ha megmentenétek a világot
Tudjátok, ez nem a hősök ideje
Csak ültök itt, kiüresedett szemekkel
És ha megmentjük a napot,
Tudjuk, a diadal nem a miénk
Csak ülünk majd itt, arany mosollyal
És vérvörös szívvel, vérvörös szívvel
És a függöny aláhull
Mint a virág, mely tudatosan a nap felé tör
Akként török én is arra, mi legjobban fáj