Az elmémben megmarad a fájdalmam
Le vagyok kötve ehhez a székhez
Kígyózik, ahogy sajgok
Hogy megtalálhassam a szent ölelést
Maradj itt velem, félek a lelkemtől
Bemocskolt és fegyelemben hagyott
Nem tudok szabad lenni és nem tagadhatod
Hogy jön a vég
Élni fogunk
Amikor meghalunk?
Csak tartogassuk a búcsúinkat
A rettegés és az ár
A világ megjelöl minket egy skarlátvörös kereszttel
A szégyenem egy jelképe
A neved színe
Ahogy látják, hogy megtörsz
És a hibáimmal élek
Ess bűnbe nekem, hajíts félre mindent
Nézem, ahogy minden levél lehullik
Kapaszkodj belém, nem tudom elengedni
A vég közeledik