Találkoztunk, az éjben
Felvillanyoztál, lángolva.
Azt éreztetted velem
mintha elég lettem volna.
Áttáncoltuk az egész éjszakát
Megittuk a bár összes párlatát.
Fogtam hajad mikor minden kiment
És Imádtad a fehér porcelán Istent.
.
Utána félvállról dobtál egy mosolyt
Hátamon a hideg verejték lefolyt.
Közelebb húztalak ziháló mellemre
Marasztaltál, kösz nincs ellenemre
De újfent szóltam: "pihenned kellene"
Szeretkeztünk és én tudtam
Csak tested volt ott, a kábulatos
Mert jó fej voltam, bámulatos
Akkor féltelek elengedni,
Kellettél nekem nem csak ölelkezni.
De veled soha nem éreztettem
hogy életünk együtt elképzeltem
a végső határig: az ásókapáig
Mondd, hogy nem fogsz elengedni
Mondd, hogy nem fogsz útra tenni.
Homlokon csókollak, reggelivel ébresztelek
Kávét is viszek, el már nem eresztelek
Viszem a gyerekeket a suliba, integetek nekik
És hálát adok a szerencsecsillagomnak
Azért az éjszakáért..mely felelevenedik.
...mikor félvállról dobtál egy mosolyt
egy pillanatra feledtem korom
veled az éjszakát bármikor áttáncolom
Oly gyönyörű vagy, szebb mint valaha
Esküszöm belőled csak szépség terem
Ezt érezteted valahogy mindig velem.
Olyan szerelmes vagyok beléd
remélem tudod
Szerelmed nagysága határtalan
Szerelmed mércéje a színarany
Eltöltöttünk együtt így már sok időt
És mintha a fejünk lágya is benőtt
Melletted szeretnék megöregedni
Csak mond, nem fogsz elengedni.
Mikor a legnagyobb szükségem volt rád
Támaszt nyújtottál, rám sugárzott az aurád.
Ezért is, merem remélni
Szelemként is együtt fogunk "élni"
Szeretni foglak utolsó leheletemig
Míg a halál el nem választ, Ígérem!
Mint fogadalmainkban régen...
Neked írtam e pár sort
Most mindenki megtudja hogy volt
Maradtunk kettecskén öregségünkre
Vigyázzunk hát szerelmünkre !
Vigyázzunk hát szerelmünkre !
Mond, hogy te ezt nem hagyod
Oh, még mindig megalíthatod