Nem úgy ismersz már,
Ahogy korábban ismertél,
Éppen akkortól nem figyelsz már rám,
Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád
Nem úgy látsz már,
Ahogy korábban láttál.
Az igazság könnyen jön,
De nehezen tudnál fölemelni engem a földről.
[Refrén:]
Így hát sikoltok, sikoltok, mert fáj,
Minden szavad
Késként vág belém és egyre betegebbé tesz.
Nincs már visszaút
Ahhoz sem, ami akkor volna,
Ha te ismét a régi te lennél és
Még el kellene búcsúznom
Lehet, hogy nem
Szeretsz engem úgy,
Ahogy én szeretlek, kicsim,
Mert ami benned eltörött, nem üldöz el engem.
Megvan a szépsége
A sötét oldalnak is.
Nem félek,
Nélküle soha nem érezném a Napot.
[Refrén]
Soha semmi nem változik, bármit is mondasz,
Akkor is ugyanaz maradok.
Egyre jobban próbáljuk, egyre nehezebb, amiért küzdünk, de nem boldogulunk.
[Refrén]
Elbúcsúzom... elbúcsúzom... elbúcsúzom