Savior [Hungarian translation]

Megöl, hogy ezt sem tudom, mindig elfelejtem,

Hogy milyen színűek voltak a szemei

Vagy a sebei, vagy hogyan szerezte őket

Ahogy egy korszak árulkodó jelei leperegnek,

Egy könnycsepp lehullik

Egy öregedő arc ráncain keresztül, amit ez a világ már elfelejtett

Nincs megbékélés, ami helyre tenne

S nincs vesztegetni való időnk, hogy eligyuk az értékes másodperceket

De ritkán hangozhat ez igaznak, mikor állandóan cserbenhagylak

Mint a falak melyeket nem törhetünk át, amíg el nem tűnünk

Szóval mondd csak, ha ez nem szerelem, akkor hogyan meneküljünk előle?

Mert én nem tudom…

Ekkor mondta: „Nem utállak,

csak meg akarlak menteni, amíg lehetséges”

Ekkor mondtam: „Én szeretlek,

de nem én vagyok a válasz minden kérdésedre”

De az idő sürgetett, mint egy nagy teher,

amit az ember sosem vár

Mint a régi napok emlékei,

amik hurrikánként tombolnak

A lángokban fürödve fogtuk a parazsat,

s begörbültek az ujjaid

Beleálltak a húsba, mintha homok lett volna,

most már érted?

Szóval mondd csak,

ha ez nem szerelem, akkor hogyan meneküljünk előle?

Mert én nem tudom

Ekkor mondta: „Nem utállak,

csak meg akarlak menteni, amíg lehetséges”

Ekkor mondtam: „Én szeretlek,

de nem én vagyok a válasz minden kérdésedre”

Ezer mérföldre innen

Nincs mit mondani

Mindössze annyit, hogy nem tudom

Sosem volt választásunk,

ez a világ túl zajos volt számunkra

S ez letör

Újra és újra letör

Nem utállak

Nem utállak

Szóval mondd csak,

ha ez nem szerelem, akkor hogyan meneküljünk előle?

Mert én nem tudom

Ekkor mondta: „Nem utállak,

csak meg akarlak menteni, amíg lehetséges”

Ekkor mondtam: „Én szeretlek,

de nem én vagyok a válasz minden kérdésedre”

Nem utállak

Nem utállak, nem