Megtanítottad nekem a csillagok vakmerőségét, mielőtt elhagytál.
Ahogy a fény kísér végtelenségig, még halál után is.
A lélegzet apróságával, elmagyaráztad a végtelent.
Hogy milyen ritka és gyönyörű, egyáltalán létezni.
Nem tehettem róla, csak kértelek
téged, hogy meséld el még egyszer.
Megpróbáltam leírni,
De sosem találtam tollat
Bármit megadnék, hogy halljam
Hogy még egyszer elmondd
Hogy az univerzum azért készült,
Hogy a szememmel láthassam.
Nem tehettem róla, csak kértelek
Téged hogy meséld el még egyszer.
Megpróbáltam leírni,
De sosem találtam tollat
Bármint megadnék, hogy halljam
Hogy még egyszer elmondd
Hogy az univerzum azért készült,
Hogy a szememmel láthassam.
A lélegzet apróságával, elmagyarázom majd a végtelent.
Hogy milyen ritka és gyönyörű igazából, hogy mi létezünk.