Tudod, én köszönöm a sebeket
Talán majd tanulok belőle
Hiába kötődtem hozzá
Ha mindig ugyanaz a vége
Ma még a neveddel alszom el
De holnap mindent kitörlök
Nem hagyok semmit belőle
A szíved majd úgyis kiöntöd
Valaki másnak, hogy temesd a múltat
A soraim rólam végleg kihúztad
Túl vagyok régen rajtad és rajtam
Amíg te éltél, én majd belehaltam
Nincs, aki húzzon, nincs meg a lábnyom
Nem vagyok ébren, én más ágyán várom
Hogy jöjjön az álom, hogy addig se fájjon
Majd gyújtok egy gyertyát, hogy sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Neked csak akkor hiányzom
Amikor dúl a vihar
Lehet, hogy vonzom a rosszat
Úgy tűnik, velem van a baj
Lassan kilélegezlek
Remélem, hallod a csendet
Mostantól ő lesz a társad
Ehhez én már nem kellek
Valaki másnak törlöm a múltat
A soraid rólam végleg kihúztam
Túl vagyok régen rajtad és rajtam
Amíg te éltél, én majd belehaltam
Nincs, aki húzzon, nincs meg a lábnyom
Nem vagyok ébren, én más ágyán várom
Hogy jöjjön az álom, hogy addig se fájjon
Majd gyújtok egy gyertyát, hogy sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Ennyi voltál, így múltál el bennem
Sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom
Sajnálom, de nem sajnálom