A sebesült rímeim némán kiáltanak ma este
A sebesült rímeim némán kiáltanak ma este
És én megőrzöm, akár egy lángot
A távolból vágyok
Szövegeltem, kérleltem, könyörögtem, hogy ne menjen1
A bánatnak, az egyetlen szeretőnek, akit valaha ismertem
A szomorúság áldás
A szomorúság egy gyöngy
A szomorúság a fiúm
Óh, szomorúság én vagyok a csajod
Ezek az én hegeim, sebes rímeket költenek ma este
Olyan időkről álmodom, amikor az enyém voltál, hogy én
Megtarthassam, mint egy nem tágító
Szívverést az enyémhez közel
A szomorúság áldás
A szomorúság egy gyöngy
A szomorúság a fiúm
Óh, szomorúság én vagyok a csajod
Szövegeltem, kérleltem, könyörögtem, hogy ne menjen1
A bánatnak, az egyetlen szeretőnek, akit valaha ismertem
Minden este szövegelek, kérlelek, könyörgök neki, hogy ne menjen
A bánat lesz az egyetlen szerető, akit magaménak mondhatok?
A szomorúság áldás
A szomorúság egy gyöngy
A szomorúság a fiúm
Óh, szomorúság én vagyok a csajod
A szomorúság a fiúm
Óh, szomorúság én vagyok a csajod
Óh, szomorúság én vagyok a csajod
1. a. b. Hímnemű személyes névmás.