Sad [Hungarian translation]

Ember! Ez egy hosszú nap volt.

Az autópályán vezetve

Egy gondolat szöget ütött a fejembe.

Elmerengek,

Hogy tényleg mindent megtettem-e,

Lehet, hogy kellene még,

Még jobban próbálkoznom.

De már a gondolat is halálra rémisztett,

Hogy lehet, hogy nem lesz

Még egy olyan, mint Te.

És azt is bevallom,

Hogy csak egy vékony,

Vékony szálba kapaszkodom.

A járdaszegélyt rugdosom,

Mert tőlem soha nem hallottad

Azokat a szavakat, amik neked olyan fontosak voltak.

A szemetet rugdosom,

Mert tőlem soha meg nem kaptad

Azokat a dolgokat, amik neked olyan fontosak voltak.

Olyan szomorú lettem, nagyon szomorú.

Ember! Ez egy hosszú éjszaka volt.

Csak üldögélek magamba,

És próbálok nem gondolni arra,

Arra az útra, amit együtt már sosem járunk be.

Elmerengek,

Hogy akit választottam,

Tényleg a jó választás volt-e.

De már a gondolat is halálra rémisztett,

Hogy lehet, hogy nem lesz

Még egy olyan, mint Te.

És azt is bevallom,

Hogy csak egy vékony,

Vékony szálba kapaszkodom.

A járdaszegélyt rugdosom,

Mert tőlem soha nem hallottad

Azokat a szavakat, amik neked olyan fontosak voltak.

A szemetet rugdosom,

Mert tőlem soha meg nem kaptad

Azokat a dolgokat, amik neked olyan fontosak voltak.

Olyan szomorú lettem, nagyon szomorú.

Nagyon szomorú, nagyon szomorú.

De már a gondolat is halálra rémisztett,

Hogy lehet, hogy nem lesz

Még egy olyan, mint Te.

És azt is bevallom,

Hogy csak egy vékony,

Vékony szálba kapaszkodom.

A járdaszegélyt rugdosom,

Mert tőlem soha nem hallottad

Azokat a szavakat, amik neked olyan fontosak voltak.

A szemetet rugdosom,

Mert tőlem soha meg nem kaptad

Azokat a dolgokat, amik neked olyan fontosak voltak.

A járdaszegélyt rugdosom,

Mert tőlem soha nem hallottad

Azokat a szavakat, amik neked olyan fontosak voltak.

Olyan szomorú lettem, nagyon szomorú.