Tovatűnő minden egyes nap, egy karcolat a falon
Mint egy éj, hol nem jön az ébredés
Az igazság elveszett, és talán sosem kerül meg
Mint némajátékom árnyai
Mikor az egész világ összegyűlik az utolsó vacsorára
Lesz ott valaki, aki hisz majd bennem?
Hangok visszhangoznak torzult elmémben
Valóság ez, vagy csak álom?
(elveszítem az eszem? Nem félek, kedvesem)
(Kórus)
Énekelj nekem, túlvilági angyal, csendesíts le
Ködfátylam merő káosz
És fordítsd jóvá a rosszat a mennyei fényben
Add meg a feloldozásom
Mondd, mit mondanak, mit kéne tudnom
Mondj el minden apró részletet
Segíts, hogy az igazság megmutatkozzon, mint távoli emlék
Mint a képek az ezüst vásznon
Minden világossá válik
Az igazság feltárul
Örökké ott leszek neked és énekelek
(Kórus)
Énekelj nekem, túlvilági angyal, csendesíts le
Ködfátylam merő káosz
És fordítsd jóvá a rosszat a mennyei fényben
Add meg a feloldozásom
És most hagyj magamra
Töröld az emlékezetem
Nem akarok hallani, nem akarok látni
Nem akarok gondolni a hazugságra, mely követ engem
Minden világossá válik
De senki nem akarja meghallgatni az igazságom
Én vagyok a túlvilági angyalod, lecsendesítelek
Ködfátylad nyugalma
És mikor a rossz jóvá olvad a mennyei fényben
Odafigyelek az igazadra*
(Kórus)
Énekelj nekem, túlvilági angyal, csendesíts le
Ködfátylam merő káosz
És fordítsd jóvá a rosszat a mennyei fényben
Add meg a feloldozásom
(Körbe-körbe rózsával
Teli zseb bokrétával
Hamu, hamu
Meg mi sem maradunk)