Akárhányszor kopogtatnak az ajtómon, azt gondolom, Te vagy
Él bennem a remény, hozzád futnék
Érted való vágyódásom nem múlik, tönkretesz
Napról napra vártalak, elteltek fölöttem az évek
Hiányozni fogsz
Mindig szeretni foglak
A szavamat adtam neked, kedvesem
Várni foglak
Úgy tűnik, sohasem lesz vége
Milyen nehezen telnek nélküled a napok
A reményem a holnapot várja
A karjaimba akarlak zárni
A szemem rád vágyik
A reményem a holnapot várja