Zászlód fehér és fehérebb,
Fészekben űr: végtelen.
Felhők alatt sós vitorla.
Túl mindenen, lázon, álmon,
Tengerszemű, jó király,
Rög-messzeségbe útnak indulsz.
Úgy múlik el lám ez élet,
Úgy süllyed el, mint a hó -
Friss földeken, új rögökbe.
Friss földeken, tiszta földeken.