[Verse 1]
Talán kifogyok az indokokból,
az "eszközeim" kifakulnak.
Talán kifogyok a hangokból és dalokból,
de nem, nem fogsz elbuktatni.
Az út göröngyös,
de tisztán elmondtam:
kereslek, várok rád, hívlak,
szóval nem, nem fogsz elbuktatni.
[Bridge]
A szerelmed sokszínű, amikor nem vagy itt,
a szél (is) üres.
[Chorus]
Én vagyok a puzzle,
te pedig a tökéletes, passzoló darab.
Hozzám készültél, mondj hát igent.
Melletted akarok lenni,
öreg emberként melletted ülni, ráncos szerelmesként,
és meg akarlak majd nevettetni, mondj hát igent.
Mondj igent, igent, igent.
Mondj igent, igent, igent.
[Verse 2]
Azokon a napokon, amikor nem látlak,
a távolból (is) megcsókolsz.
A listámon nincsenek sem másodpercek, sem harmadok.
Mi az, ha te vagy minden?
[Bridge]
A szerelmed sokszínű, amikor nem vagy itt,
a vásznam (is) üres.
[Chorus]
Én vagyok a puzzle,
te pedig a tökéletes, passzoló darab.
Hozzám készültél, mondj hát igent.
Melletted akarok lenni,
öreg emberként melletted ülni, ráncos szerelmesként,
és meg akarlak majd nevettetni, mondj hát igent.
Mondj igent, igent, igent.
Mondj igent, igent, igent.
[Verse 3]
Vannak dolgok az életben, amiket anélkül is tudunk hogy elmondanánk másoknak,
azért születtél hogy szeress, én pedig azért létezek hogy melegséget hozzak a napjaidba.
Mondj igent, igent, igent.
Mondj igent, igent, igent.
[Chorus]
Én vagyok a puzzle,
te pedig a tökéletes, passzoló darab.
Hozzám készültél, mondj hát igent.
Melletted akarok lenni,
öreg emberként melletted ülni, ráncos szerelmesként,
és meg akarlak majd nevettetni, mondj hát igent.
Mondj igent, igent, igent.
Mondj igent, igent, igent.