Русская рулетка [Russkaya ruletka] [Hungarian translation]

A zavaró félhomályban,

A cigarettafüstben

Tükröződik egy ideges gyertya lángja a tükörben.

Én az asztalnál ülök,

Fegyverem az asztalon,

És az erős férfiak játékát játszom.

Nevetek magamon,

Bajuszt rajzolok magamra,

Nem is tudom, ki vagyok pontosan.

Egy robbanás energiája vagyok,

A zivatar visszhangja vagyok.

Nem vagyok veszélyes,

De csak pillanatok kérdése.

Nem tudsz rólam mindent,

Ezt komolyan mondom.

Már csak két óra van hajnalikg,

És még mindig nyitva áll egy kérdés:

Kik vagyunk?

Idegenek különböző világokból?

Vagy talán

Találomra választott áldozatok,

Spontán dühkitörések?

Tudod milyen nehéz

Meghúzni a ravaszt.

Ez a világ

Annyira szép most, a második robbanás előtt...

Tegnap véletlenül

Elvesztettem árnyékomat,

És ma nem te, hanem ő (más valaki) van velem.

Játszunk egy kicsit

Itt a sötétben:

A pisztos, én és az árnyék.

Próbáld megérteni...

Sajnos semmi mást nem tudok,

Csak azt, hogy ez most nagyon komoly.

Az árnyék sajnos nem tudja megválaszolni

Nekem ezt az egyszerű kérdést:

Kik vagyunk?

Idegenek különböző világokból?

Vagy talán

Találomra választott áldozatok,

Spontán dühkitörések?

Tudod milyen nehéz

Meghúzni a ravaszt.

Ez a világ

Annyira szép most, a második robbanás előtt...

Meg fogjuk büntetni egymást

A legmélyebb kétségbeeséssel,

És azzal, hogy ezen éjszaka emlékét elvetjük magunktól.

Csak egyetlen töltény van,

Ne aggódj,

Megpörgetem a hengert (a tárat),

És ez a golyó - az enyém...

És most már tudom, hogy mindez tökéletesen komoly,

Mert a csend - ez is egyfajta válasz a nevetséges kérdésre:

Kik vagyunk?

Idegenek különböző világokból?

Vagy talán

Találomra választott áldozatok,

Spontán dühkitörések?

Tudod milyen nehéz

Meghúzni a ravaszt.

Ez a világ

Annyira szép most, a második robbanás előtt...

Kik vagyunk?

Kik vagyunk?