Tudom, hogy meg nem elég,
Ami gyönyörű, ha van elég,
Szorítom a kezedet,
Behunyom a szememet,
Hogy lássam a homokban szaladó,
Lábnyomaidba ragadó,
Ezer mosolyodban kutató,
Eredő, áradó érzést
Érzés, ami szétszakít,
Fény, ami megvakít,
Legyél a levegő,
a szerető, a temető,
Ohoh.
Az éjjel égető,
A hajnalban nyugtató,
A veled ebredő,
A veled álmodó
Érzés.
Refrén:
Te vagy a föld és az ég,
Te vagy a kezdet, a vég,
Még mindig érted élek,
Más élet nem kell, nem soha már.
Az idő ahogy tovaszáll,
Minden tavaszra nyár,
De ez a szerelem
soha őszt nem lát.
Csillagok közt lebegünk,
Tiszta szívből szeretünk,
És amit keresünk,
Az a csoda meg van már rég.
Refrén:
Te vagy a föld és az ég,
Te vagy a kezdet, a vég,
Még mindig érted élek,
Más élet nem kell, nem soha már.
Van, hogy néha mégis kicsi a világ,
Visszaadni mindazt a csodát,
Amit kaptam, értsd meg, visszaadnám,
Bár sosem kérted.
És amit adni tudnék,
Már nálad van rég.
Te vagy a föld és az ég,
A kezdet és a vég.
Te vagy a föld és az ég,
Te vagy a kezdet, a vég.
Még mindig érted élek,
Más élet nem kell, nem soha már.