Árpádházi Margit Balladája [English translation]

Néztem az égen kirajzolódó görög éjszakát

Csillagfény tengerében

Jó uram koldusként, vakon kereng a

Hatalmas várnak börtönében

Hová vet sorsom, hiába kérdem

Zsoldosok dúlását meg sem értem

Új hajnal fénye virrad- e még rám?

Vagy becstelenség?

Kolostor- magány?

Látom, a szolganép kínhalált halt

A kincseket adná elő a hadnak

Részeg tivornya lármája zajlik, a prédán

Karddal összemarakodnak

Hová vet sorsom, hiába kérdem

Szép Szülőföldemtől messze tértem

Órák a percek, tán végzetem vár

Vagy becstelenség, kolostor- magány

Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt

Csillagok hulltak, császár vére folyt

Gyűlölettel harsant köznép szava

A Szent Palotába lázadás hatolt

Híveid, Császárné, elfogytanak

Mentsd puszta életed, óvd meg Magad

A zárda mélyén, ha sorsod fordul

Majd újra a trónról hallatszik szavad

Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet!

Apám ajtajáig vigyen el engemet!

Vigyen el engemet szép szülőhazámba

Lelkemnek e földön nincsen

Nyugovása

Nem lész nyugovása lelkemnek e földön

Tág rónára vágynék, s

Vár aranyos börtön

Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet!

Puszta szél hazába vigyen el engemet!