Nem foglak hibáztatni a fájdalomért,
A legédesebb módon hagytál el.
Nem mondom, hogy miattad
Érzem így magam.
Ez a szív és a lélek,
És a test és az agy,
Az őrületbe kergetnek engem.
De a szél és a föld,
És a tűz és az eső
Mindig ugyanaz marad.
Még ha el is visz a szél,
Távolra sodor mindentől,
Még ha a tűz mellett ülök is,
És bámulom a hulló esőt.
Nem állítom, hogy te vagy mindennek az oka.
Azt hiszem, csak játszottam kicsit.
Csakhogy én sosem tudtam,
Hogy már az elején beléd estem.
Van egy lyuk a szívemben,
És egy kép egy keretben,
S ezek az őrületbe kergetnek.
De a szél és a föld,
És a tűz és az eső
Mindig ugyanaz marad.
Még ha el is visz a szél,
Távolra sodor mindentől,
Még ha a tűz mellett ülök is,
És bámulom a hulló esőt.
Sosem hibáztatnálak a szívfájdalomért,
Sosem hibáztatnálak a könnyekért,
Makacs szívem, lelkem, testem hibáztatom
Minden egyes dologért, mi olyan maradt, mint volt.
Nem számít, milyen...