Road to Hell [Hungarian translation]

Dugóban álltam épp,

mikor megláttam

a nőt az út szélén,

arca, mint saját tükröződő arcom

a szélvédő üvegén.

Odasétált a fényszórók elé,

és lassan lehajolt.

Az árnyékban, ahol ültem, félelem lapult.

Kérdezte: „Mit csinálsz itt, fiam?

Felkeltett a sírból az aggodalom.”

S feleltem: „A gazdagok völgyébe jöttem én,

árulni magam.”

S mondta: „A pokolba visz ez az út, fiam.”

Utadon, vad vidékeken át,

sivatagtól hűs patakig,

az úton kóboroltál, mely a pokolba vitt.

Most a folyóparton állok,

mintha nem mozdulna a víz,

a felszín alatt mindenféle mérgeket visz.

Állok utcalámpa alatt,

de hitem mögött az öröm

fényei az árnyak közé tartanak.

A félelem az erőszaktól

minden mosolyt eltöröl,

és a józan ész már jelzi: gond van.

Ez nem technikai összeomlás,

nem, ez az út a pokolba.

A hiteltől bedugult utakon

te már semmit sem tehetsz,

fizettél eddig, és majd ezután is fizetsz.

Ó nézz körül, világ, nézd meg jól,

mi szabadult el,

nehéz lecke lesz, de tudnod kell, hol vagy.

Ez az út nem fölfelé vezet,

ó nem, ez az út,

mondom, ez az út,

ez az út a pokolba.