Árnyékok

Hát elszöktem az aszfaltromok alól

Mert hallottam az erdő zúgását

Te úgy jöttél, mint víz elé sziklafal

Az örvénylő idő kővé vált

Csend nőtte be azóta a mohát

Nincs többé napfényből függőágy

Nincs illat már, nincs szín a fák ágain

Egy megsárgult fényképről nézek rád

Úgy volt, hogy egyszer majd látom

Az árnyékom úgy lép elém

Hogy ott áll színes ruhában

Hogy én ő vagyok ő meg én

Folyt lüktetve a medrében a patak

Szél fésült meg és karcolt minden ág

Egy ösztönláng azt mondta: nincs már tovább

Csak felgyulladt, és rögtön elfújták

Nézd, hogy issza a gyökér be az esőt

Mint ottfelejtett ócska fürdőkád

Emlékezz, égjen beléd jól a kép

Kövessen, mint test az árnyékát

Úgy volt, hogy egyszer majd látom

Az árnyékom úgy lép elém

Hogy ott áll színes ruhában

Hogy én ő vagyok ő meg én

(x2)

Úgy volt, hogy egyszer még látlak

Árnyék vagy úgy lépsz elém

Nézed csak színes ruhában

Hogyan leszek az árnyékod én