[Wolfgang]
Az árvaság vak rémület
Büntetés a felnőtt élet
A sorsomat most hogy vonszolja
Én, egymagam?
Egy láthatatlan villanás
Nem vezet már kézen fogva
Az éj sötét és félelmes ölén
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát
És felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell
Annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört
Nem véd többé gyermekálom
És száz cserép közt
Sebzett szívvel állsz tétován
Ha rád zuhan egy zord világ
Hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz, senki nem felel
De érzed, menni kell
A kérdés csak az
Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember
Ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat
Súlytól görnyed vállam
Faggatózó csend gyötör
És nincsen válasz arra, hogy miért
Rejtőzködő szemek
Mégis tudom, követ
Az árnyékom követ, és érzem
Hogy egy napon elpusztít még
[Árnyak]
Veled él ez a démon
Veled él ez a gyermek
Egyedül neki szolgálsz
Szabadon sosem enged
Egyedül csak őmiatta élsz
Veled él ez a démon
Veled él ez a gyermek
Éjjel-nappal hajszol már
Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
Magadban hogyan fojtod el?
Kérdezni hogy kell
Annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad, ha a saját
Árnyát sosem lépi át?
[Wolfgang]
Kérdezni, kérdezni, kérdezni, hogy kell?
Nézd
Hogyan lépjem át?
[Árnyak]
Az árnyékod hogy léped át?
A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy törhetsz szét egy glóriát
És másik ember hogy lehetsz?
Kérdezni hogy kell
Annak, ki sejti önmagát?
És saját árnyát
Nem lépi át!
[Wolfgang]
Félek a sorstól
Hogy lennék dróton rángó báb?
Hogy éljek így?
Hogy éljek így?
Nincs válasz
Árnyékom hogyan lépjem át?