[Wolfgang]
Az úri kegy nem mámorít, émelyít a tömjénillat
A rizspor és kitüntetés kevés nekem már
Az élet kell, a borszagú; csókra nyíló vérbő ajkak
Egy fűszeres és szédítő vad éj, az őrültség s a kéj
A kérdés csak az
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát
És másik ember hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak
Ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat
Súlytól görnyed vállam
Faggatózó csend gyötör
És nincsen válasz arra, hogy miért
Rejtőzködő szemek
Mégis tudom, követ
Éjjel-nappal hajszol már
[Árnyak]
Veled él ez a démon
Veled él ez a gyermek
Éjjel-nappal hajszol már
Az árnyékod hogy léped át?
A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy törhetsz szét egy glóriát
És másik ember hogy lehetsz?
Kérdezni hogy kell
Annak, ki sejti önmagát?
És saját árnyát
Nem lépi át!
[Wolfgang]
Félek a sorstól
Hogy lennék dróton rángó báb?
Hogy éljek így?
Hogy éljek így?
Nincs válasz
Árnyékom hogyan lépjem át?