Ez egy átkozott nap volt,
ma is durva út sodort.
Csupa láncra fűzött arc,
meg a végtelen, vad harc.
Ma is torz erő diktált:
buta, bégető birkák...
Ez is fájdalomról szólt,
ma is félelem tombolt.
Nem ez a vágyam,
veszem a szárnyam,
van egy holtig rejtett hely...
Nem ez az álmom,
nem a világom,
ez csak egy mérgezett selejt.
Remeg a föld,
reped az ég,
de, ha te ringatsz, jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég,
de, ha te rám ragyogsz, maradok még...
Jöhet a tűz,
jöhet a jég,
más halál vár ránk, ó, de szép!
Kérlek, ringass el!
Ami kint marad, nem kell...
Karod könnyű álmot nyújt,
csak egy angyal érint úgy...
Sehol az árnyak,
nem ide járnak,
ez egy áldott, új bolygó!
Csak ide vágyom,
ez a világom,
nem a régi sárgolyó...
Remeg a föld,
reped az ég,
de, ha te ringatsz, jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég,
de, ha te rám ragyogsz, maradok még...
Jöhet a tűz,
jöhet a jég,
más halál vár ránk, ó, de szép!
Remeg a föld,
reped az ég,
de, ha te ringatsz, jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég,
de, ha te rám ragyogsz, maradok még...
Remeg a föld,
reped az ég,
de, ha te ringatsz, jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég,
de, ha te rám ragyogsz, maradok még...
Jöhet a tűz,
jöhet a jég,
más halál vár ránk, ó, de szép!
Más halál vár ránk, más halál vár ránk, más halál vár ránk, ó, de szép!