[Latin kántálás:]
Csodákat gyászolva
némán fohászkodunk
az pusztulás uralmáért.
A figyelmeztetés napjai.
Az éj gyászt hoz.
Imáim szótlanok.
A menny porig leég.
Sebzetten járok.
Koromfekete látomás.
Egyetlen ments meg
Cirógasd fáradt szemem.
Sötét úr
A kegyedtől gyarapdoni fogok.
Gyújtsd a gyufát
Borítsd a földet lángokba, lángokba, lángokba, lángokba
A természet remeg.
Próféták szenvednek.
Hűen térdelek.
Kárhozattól repedezik az ég.
A szívem fikció
Babona
A kegyed halhatatlan.
Adj életet utolsó lélegzetemhez.
Sötét úr
A kegyedtől gyarapdoni fogok.
Gyújtsd a gyufát
Borítsd a földet lángokba, lángokba, lángokba, lángokba
Biztosíts nekik örök nyugalmat, oh Uram.
Karold át őket élőholt seregedbe.
Sújts le bosszúval arra ki akaratoddal szembeszegül.
És a földel tedd egyenlővé ki elédküldetett.
Járj köztük és védd őket a szolgaság vakító fényétől
És tarold le ellenségeid kik kezedtől halnak.
Ámen.
[Latin kántálás:]
Csodákat gyászolva
némán fohászkodunk
az pusztulás uralmáért.
Felemelkedve hamvaimból.
Erőszakos küzdelmek.
A lelkem, üres.
Tisztíts meg minden bűnömtől.
Bebörtönözbe állok.
Mocskosul vérzek.
Tűznek szülötte
Ízleld meg eme utolsó órát.
Sötét úr
A kegyedtől gyarapdoni fogok.
Gyújtsd a gyufát
Borítsd a földet lángokba, lángokba, lángokba, lángokba