[Refrén]
Ja, azt mondják, amikor felnövünk
Meg fogod érteni, amikor idősebb leszel
Asszem még mindig gyerek vagyok, nem tudom,
Hogy ezt el fogom-e engedni valaha (ja)
Köszönj el a régi énemtől
Nem vagyunk barátok többé, nem ismersz (valódi zene)
Tudom, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok
Ha úgy lesz, csak emlékezz erre
[Vers 1]
Ja, az adományok olyan lusta embereket alkotnak, akik nem nyűgöznek le
Akarsz valamit az életben, akkor miért nem mész és szerzed meg?
A tettek hangosabban szólnak a szavaknál, elég csendes, nem?
Nézz a világra, amiben élünk, amit kommentek sora határoznak meg
Vedd magad körbe olyan emberekkel, akik kihívják, hogyan gondolkozol
Ne olyanokkal, akik bólogatnak és eljátsszák, hogy egyet értenek
Azok az emberek felvágnak, csak hogy nézzék ahogy vérzel
Mindig légy önmagad, ne az a személy akinek tetteted magad, ne!
Ezek az emberek azt fogják mondani, hogy sosem fogod megcsinálni
Aztán amikor megcsinálod, azt fogják mondani, ők tudták, hogy sikeres leszel
Így működik, a következő dolog, amit tudni fogsz, hogy túlértékelnek
Hallani az embereket, ahogy mondják, hiányzik a "régi éned" őrület, nem?
És tökéletes emberek nem léteznek, szóval ne tettesd, hogy az vagy
Nem kell hátba veregetés emberektől a sikereimért
Amikor meghalok, tudni akarom, hogy okkal éltem
Bárki elveheti az életedet, de az nem amiben hiszel, nem
[Refrén]
Ja, azt mondják, amikor felnövünk
Meg fogod érteni, amikor idősebb leszel
Asszem még mindig gyerek vagyok, nem tudom,
Hogy ezt el fogom-e engedni valaha
Köszönj el a régi énemtől
Nem vagyunk barátok többé, nem ismersz
Tudom, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok
Ha úgy lesz, csak emlékezz erre
[Vers 2]
Ja, ne fogadd el azok véleményét, akik nem hallgatják meg a tiédet
Ha a pénzben leled a boldogságot, mindig szegény leszel
Ha nem tetszik a munkád, miért csinálod?
A gyógyír a fájdalomra nem az, amit kocsmákban megvehetsz, nem
Az igazi énedet nem az irodád mérete határozza meg
Az igazi éned az, aki vagy, amikor senki sem figyel
Egész életedben azon aggódsz, mi van a pénztárcádban
Minek? Az a pénz nem lesz bent a koporsódban, woo!
Ja, a düh hazug, nincs benne tisztelet
Szerelembe estem a fájdalmammal és a megbánásommal aludtam
A boldogság látta ezt, talán ezért kelt fel és ment el
Az öröm csalónak hívott, azt mondta, nem jön vissza
Mindig gondom volt a kapcsolatokkal
De ez történik, amikor törött lencsén keresztül látod a világot
A hibák növekedésre bírhatnak, de ez nem jelenti, hogy barátok vagytok
Az, hogy ki vagy, rajtad áll, ne hagy másokra, ne
[Refrén]
Ja, azt mondják, amikor felnövünk
Meg fogod érteni, amikor idősebb leszel
Asszem még mindig gyerek vagyok, nem tudom,
Hogy ezt el fogom-e engedni valaha
Köszönj el a régi énemtől
Nem vagyunk barátok többé, nem ismersz
Tudom, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok
Ha úgy lesz, csak emlékezz erre
[Vers 3]
Igen, azt mondják, ha zenét csinálsz,
a gyűlöletre iratkoztál fel
Ez kicsit fura, mert nem emlékszem, hogy bármire is feliratkoztam volna
Olyan emberektől jön, akik tanácsot adnak, de ők nem fogadják meg
Szeretem a magánéletem, de mostanában úgy érzem, lerohanták
Azt hallottam, az élet túl rövid, ne hagyd, hogy elkerüljön
Sok időt pazarolunk az elpazarolt idők siratására
Nem arról szól, mások mit gondolnak, arról szól, te mit érzel belül
A legnagyobb hibám az életben tudni azt, hogy sosem próbálkoztam
Más szögből nézek az életre
Az emberek változnak, még Sátán is egy angyal volt
Gondold át kétszer, mielőtt abba kézbe harapsz, ami téged alkotott
Ne higgy abban, amit hiszel, csak azér' mert így neveltek
Gondold a saját gondolataidat, ne hagyd, hogy megtegyék helyetted
Azt mondod, egy italt akarsz, ne várd, míg kiöntik neked
Vágd ki a hazugságokat, maradj közel azokhoz, akikről tudod, hogy hűségesek
Fogd meg a saját poharad és töltsd meg, ne hagyd, hogy a félelmed tönkretegyen