Egy nagy, szürke felhőben születtem,
Egy szerelmes dalt üvöltöttem,
Minden törött akkordjával és névtelen sírásával.
Micsoda helyről jöttem.
Szeretnéd névtelen maradni
És szégyen nélkül élni,
Mert mi a név, ó,
Én mindig ugyanaz maradok.
Hívhatod, ahogy akarod,
Bárminek hívhatsz engem, ahogy csak akarsz,
Hívhatsz minket, ahogy csak akarod,
Bárminek hívhatsz engem, ahogy csak akarsz.
Mindenki cserbenhagy téged,
A városnak ebben a kis szegletében.
Miben más ez a hajsza?
Áruld el, mi elől menekülsz?
Tudom, hogy mindenki cserbenhagy téged,
És én ugyanezt teszem,
De tudd, én mindig itt leszek,
Még lehet minden ugyanolyan.
Hívj, ha szükséged van rám,
Hívj, aminek csak akarsz,
Kedvesen, higgy nekem,
Ezelőtt még semmit sem tettem.
Hívj, ha szükséged van rám,
Hívj, ha szükséged van rám...
Kedvesen, higgy nekem,
Kedvesen, higgy nekem...
Hívj, ha szükséged van rám,
Hívj, ha szükséged van rám...
Kedvesen, higgy nekem,
Kedvesen, higgy nekem...
Hívj, ha szükséged van rám,
Hívj, ha szükséged van rám...
Kedvesen, higgy nekem,
Kedvesen, higgy nekem...
Hívj, ha szükséged van rám.