Néha messze sodródom… messze, távol tőled
Magányos vagyok egy zsúfolt szobában
magamba zárkózva
„Innen nincs menekvés
rettegés
megbánás
magány…”
Szerelem és gyűlölet árnyai
együtt élnek bennem
haldokló jókedv maradványai
halk zokogás vízhangjai
Ha nem láttam volna
sohasem tudnám
flashback…
emlékek kínoznak
néha eszembe jut a sok rossz mit láttam
néha azon tűnődöm, hogy máshogy is lehetett volna…
Szerelem és gyűlölet árnyai
együtt élnek bennem
haldokló jókedv maradványai
halk zokogás vízhangjai
Néha elfog a kétségbeeség
hogy mivé lettem
hová vezetett mindaz
amit tettem
A sors keserédes íze
nem menekülhetünk a múltunktól
válaszokat kell keresnünk
mindig talpon maradtam
tudom, hogy van még esély
hogy nincs megírva minden
hogy máshogy is alakulhat
De még most sem tudom hogy kell megbánás nélkül élni