A főutca sarkán,
Csak próbálom tartani a lépést
Azt mondod, hogy tovább akarsz lépni és,
Hogy én a hátad mögött összeomlok
Bele tudnál olvasni a lelkembe?
Bele tudnál olvasni a lelkembe?
Soha nem adtam fel igazán, hogy
Kitörjek ebből a két-csillagos városból
Zöld utat kaptam
Megharcoltam
Meg fogom ezt változtatni
Bele tudnál olvasni a lelkembe?
Bele tudnál olvasni a lelkembe?
A régi szép napok, az őszinte ember
A nyughatatlan szív, az Ígéret Földje
Egy apró csók, amit senki sem lát
Egy törött csukló és egy nagy trapéz
Oh, nos, nem bánom, ha te sem bánod
Mert én nem ragyogok, ha te sem ragyogsz
Mielőtt elmész, bele tudnál olvasni a lelkembe?
Vicces, ahogy csakúgy összeomlottál
Valami jelre vársz
Lefékezek a kocsifelhajtód előtt
A varázslat átáztatja a gerinccem
Bele tudnál olvasni a lelkembe?
Bele tudnál olvasni a lelkembe?
A tini királynő, a töltött fegyver
A kidobott halott álom, a Kiválasztott
Egy déli akcentus, egy nem látott világ
Egy városfal és egy trambulin
Oh, nos, én nem bánom, ha te sem bánod
Mert én sem ragyogok, ha te nem ragyogsz
Mielőtt ugrasz
Mond el mit találsz mikor olvasol a lelkemben
Elvesztem a hitem amíg zuhanok
Sose viszonoztad azt a hívást
Asszony, nyisd ki az ajtót, ne hagyj szenvedni
Újra be akarom lélegezni azt a tüzet
Azt mondta, én nem bánom, ha te sem bánod
Mert én nem ragyogok, ha te sem ragyogsz
Fordíts hátat nekem
Fordíts hátat nekem
Fordíts hátat nekem
A csillagok napból kivágott, lázadó gyémántokként ragyognak
Amikor olvasol a lelkembe