A szavaiddal egy nemzetet másíthatnál*
de harapod a nyelved,
félvén hogy rosszat mondasz.
Egy élethosszat töltöttél csendbe ragadva,
ha sosem hallja senki, hogyan tanuljuk meg éneked?
Szóval gyere, gyere
gyere, gyere
Szíved dobog mint az oroszlánok hangja,**
miért hagyod megszelídíttetni?
Talán egy kicsit különbözünk,
semmi szükség szégyenkezni.
Tied a fény amellyel a sötét leküzdhető,
tehát ne rejtsd el többé.
Gyere, gyere.
Énekelni akarok, ordítani akarok,
üvölteni akarok míg
a szavak kifogynak.
Szóval irják a lapokba***,
nem félek.
Olvashatnak róla,
olvashatnak róla, oh
Éjszaka felkeltjük a szomszédokat,
amig a bluest énekeljük,
biztosítván hogy ránk is emlékeznek yeah,
mert mi is számítunk.
Ha az igazság megtiltaték,
akkor minden szabályt szegünk****
Szóval gyere, gyere
gyere, gyere
Hozzuk a TV-t és a rádiót
hogy játsszuk megint dallamunk.
Ideje van hogy kapjunk egy kis műsoridőt az események saját kifejtésére
Nincs szükség a félelemre:
Éneklek veled barátom.
Gyere, gyere
Énekelni akarok, ordítani akarok,
üvölteni akarok míg
a szavak kifogynak.
Szóval irják a lapokba***,
nem félek.
Olvashatnak róla,
olvashatnak róla, oh
Igen mind csodálatos, csodálatos emberek vagyunk.
Mikor lettünk ilyen félelmetessé?
Végre kezdjük megtalálni a hangunk.
Kockáztasd meg, segíts ezt elénekelni.
Igen mind csodálatos, csodálatos emberek vagyunk.
Mikor lettünk ilyen félelmetessé?
Végre kezdjük megtalálni a hangunk,
kockáztasd meg, segíts ezt elénekelni.
Énekelni akarok, ordítani akarok,
üvölteni akarok míg
a szavak kifogynak.
Szóval irják a lapokba***,
nem félek.
Olvashatnak róla,
olvashatnak róla, oh
Énekelni akarok, ordítani akarok,
üvölteni akarok míg
a szavak kifogynak.
Szóval irják a lapokba***,
nem félek.
Olvashatnak róla,
olvashatnak róla, oh