Napot is szeretem, holdat is szeretem,
De fényes csillagot leginkább szeretem.
Szeretlek, szeretlek, mint a lágy kenyeret,
Sóhajtok éretted egy nap százezeret.
Nem es sóhajtanék, ha nem szeretnélek,
De én úgy szeretlek, majd meghalok érted.
Vagy meghalok érted, vagy enyémmé teszlek,
Vagy piros véremmel földet festek érted.
Mi vagyunk a rózsák, mi szeretjük egymást,
Szép piros hajnalban megöleljük egymást.
A pünkösdi rózsa nyárban virágozik,
Az én édesem is akkor házasodik.
Vagy egyél vagy igyál vagy megházasodjál,
Más ember ajtaján ne arcátlankodjál.
Nem eszem, nem iszom, meg sem házasodom,
Más ember ajtaján nem arcátlankodom.
________________
Szeretlek, szeretlek, mint a lágy kenyeret.
Sóhajtok éretted egy nap százezeret, egy nap százezeret.
Nem sóhajtanék, ha nem szeretnélek,
De én úgy szeretlek majd' meghalok érted, majd' meghalok érted.
Mi vagyunk a rózsák, kik szeretjük egymást,
Szép piros hajnalban, megöleljük egymást, megöleljük egymást.