A kislányok babáznak,
Aranyos, fodros szoknyákban,
Párnákból építenek házikót,
És arról álmodnak, hogy hercegnők.
(Egy esküvői ruháról álmodnak).
Műanyagból készült játék étkészlet,
Kis kezek rövid ujjacskákkal,
Kisminkelt, szép pofikák,
És egy álom esküvői ruha.
Mint egy rózsa a mocsárban,
Úgy halványul majd el a szépség.
Mert nélküled mi a boldogság?
Az esküvői ruha is rothad már.
Gyászolhattok engem,
Már halott vagyok.
A szerelem lett a koporsóm,
És az esküvői ruhám is rothad már.
Évekkel később a kezecskék megnőnek,
Arcukon festék, álmaik elillannak.
Jön majd egy férfi, és összetöri szívüket,
Nem lesz sem herceg, sem esküvő...
Csak rothadó esküvői ruha...
Rothadó esküvői ruha...