Mikor az élet ura vagy
Szabadon élhetsz királyként
Azt hittem társ már ehhez nekem sose kell
Lekéstem így a fényt
Fájdalom ébred itt most bent
Őt látom mindig mindenben
Egyszer csak nyílni kezd egy lelakatolt szív
Ez, félek, túl sok így
Ő már el nem válik tőlem
Menekülhetsz bárhová
Minden múló perccel hűsít, perzsel
Mindig várok rá
Nyitva áll az űzött kastély
Magány helyett társra vár
Álmomban besétál majd ő
S mellettem lesz örökre már
Dacolnom kell a sorssal most
Szerelmem fénye végre ég
Elrepült előlem, s tán messze földön jár
Szívemmel látom őt
Ő már el nem válik tőlem
Menekülhetsz bárhová
Sorsom útvesztőjén társam ő
Én mindig várok rá
Nyitva áll az űzött kastély
Magány helyett társra vár
Álmomban besétál majd ő
Szaladhat bár a rút idő
Bennem az érzés egyre nő
Mától mindig várok rá