Tudom, hogy belefáradtam abba, hogy küzdök
Az óramutató járásával ellentétes irányba
Tudom, hogy két idegenné váltunk
Tudom, hogy lejárt az időnk.
Azt hiszem túl késő már a beszédhez
Azt hiszem felesleges elvárni
És azt is, hogy meg akarj bocsájtani nekem.
(Refrén)
Talán én voltam
Aki elfelejtette a csókokat
Amiket egy szép napon elrejtettem a matrac alatt
Talán a hangod
Emlékeztetett engem
Az álmokra, amiket egy szép napon otthagytam a szobádban.
Ma újra kinéztem az ablakon
Hogy ellenőrizzem, hogy már nem vagy itt
Úgy érzem, hogy nem lesz már holnap
Ez a szerelem fáradtan hagy minket.
Most már nincs semmi több, amit kérhetnék
Nincsenek indítékok azt képzelni
Hogy meg akarj bocsájtani nekem.
(Refrén)
Talán én voltam
Aki elfelejtette a csókokat
Amiket egy szép napon elrejtettem a matrac alatt
Talán a hangod
Emlékeztetett engem
Az álmokra, amiket egy szép napon otthagytam a szobádban.
Most már nincs semmi több, amit kérhetnék
Nincsenek indítékok azt képzelni
És hogy meg akarj bocsájtani nekem.
(Refrén)
Talán én voltam
Aki elfelejtette a csókokat
Amiket egy szép napon elrejtettem a matrac alatt
Talán a hangod
Emlékeztetett engem
Az álmokra, amiket egy szép napon otthagytam a szobádban.