Quimby - Most múlik pontosan

Most múlik pontosan.

Engedem, hadd menjen,

szaladjon kifelé belőlem.

Gondoltam, egyetlen

nem vagy itt jó helyen,

nem vagy való nekem.

Villámlik, mennydörög.

Ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan

felettem egy madár.

Tátongó szívében szögesdrót,

csőrében szalmaszál.

Magamat ringatom,

míg ő landol egy almafán

az Isten Kertjében,

almabort inhalál.

Vágtatnék tovább

veled az éjben

az álmok foltos indián lován.

Egy táltosszív

remeg a konyhakésben.

Talpam alatt

sár és ingovány.

Azóta szüntelen

őt látom mindenhol.

Meredten nézek a távolba.

Otthonom kőpokol,

szilánkos mennyország,

folyákony, torz tükör,

szentjánosbogarak fényében tündököl.

Egy indián lidérc kísért itt bennem,

szemhéjain rozsdás szemfedők.

A tükrökön túl,

fenn a fellegekben

furulyáját elejti

egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.