Most múlik pontosan.
Engedem, hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem.
Gondoltam, egyetlen
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög.
Ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár.
Tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán
az Isten Kertjében,
almabort inhalál.
Vágtatnék tovább
veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltosszív
remeg a konyhakésben.
Talpam alatt
sár és ingovány.
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba.
Otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország,
folyákony, torz tükör,
szentjánosbogarak fényében tündököl.
Egy indián lidérc kísért itt bennem,
szemhéjain rozsdás szemfedők.
A tükrökön túl,
fenn a fellegekben
furulyáját elejti
egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.