Quem de Nós Dois [Hungarian translation]

Én és te

Nem túl bonyolult

Nem nehéz észrevenni

Melyikünk

Mondja majd, hogy köztünk

Nem lehet szerelem

Ha azt mondom,

Nem érzek semmit,

Hogy az út nélküled

Biztonságosabb,

Tudom, kinevetsz érte

Már ismerem a nevetésed

Olvasok a nézésedből

A mosolyod egy álca

És már nincs szükségem rá

Sajnálom azt mondani, hogy nagyon szeretlek

Nehéz elrejteni

Közöttünk

Nincs helye több titoknak

Azokon kívül, amikben már megállapodtunk

Maradt olyan rész, ami mégsem lett kibeszélve

Hogy mi csak barátok lehetünk

És mikor azt mondom, hogy nem érdekel

A mondat kifordul magából

Visszafelé sül el

És mikor úgy teszek, mintha elfelejtettem volna,

Nem felejtettem el semmit sem...

Valahányszor elfutok, csak még közelebb kerülök

Téged elveszíteni túl rémesnek tűnik

Ezért bukkanok fel újra az életedben

Az emlékeim közt biztonságban érzem magam

Nem a múltat akarom újraéleszteni

Sem egy már felkavart érzelmet még jobban megbolygatni

De valahányszor keresem a kivezető utat

Valami végül mindig visszavisz Hozzád

Próbáltam kifogásokat találni, hogy ne lássalak,

Hogy ott ne mindig ugyanazt mondjam,

Csak beszélni és beszélni a semmiről

Azt mondani, hogy nem érdekel ez a beszélgetés

Hogy nem érdekel, ami köztünk van

Amikor fél-igazságokat próbálok rejtegetni

Ismered a mosolyom

Olvasol a szememből

A mosolyom csak álca

Már nincs szükségem rá

Valahányszor elfutok, csak még közelebb kerülök

Téged elveszíteni

Túl rémisztőnek tűnik

Ezért bukkanok fel újra az életedben

Az emlékeim közt biztonságban érzem magam

Nem a múltat akarom újraéleszteni

Sem egy már felkavart érzelmet még jobban megbolygatni,

De valahányszor keresem a kivezető utat,

Valami végül mindig visszavisz Hozzád