A szél kopogtat ma este az ajtómon
Elmúlt szerelmekről beszél nekem
A haldokló tűz előtt
Ma este, ez egy őszi dal
A remegő házban
És én az elmúlt, messzi napokra gondolok
refrén :
Mi marad meg szerelmeinkből ?
Mi marad meg ezen gyönyörű napokból ?
Egy kép, egy öreg kép, a fiatalságomból
Mi marad meg a szerelmeslevelekből ?
Az áprilisokból, a randevúkból ?
Egy emlék mely örökké végigkísér engem
A boldogság árnyéka, szélben lobogó haj
lopott csókok, mozgalmas álmok
Mondjátok csak,
Mi marad mindebből ?
Egy kis falu, egy öreg templom tornya
Egy jól elrejtett táj
És egy felhőben, kedves arca
A múltamnak
A szavak, az elsuttogott lágy szavak
A legfinomabb érintések
Az erdő mélyén fogadott eskük
A virágok a könyvekben
Melyeknek illata megrészegít
Elrepült már mindez, miért ?