Maradj itt
a karjaimban,
maradj meg
nekem;
És ne mondd, hogy szeretsz,
ne mondd, hogy imádsz!
Csupán annyit mondj, hogy maradsz
egy életre, velem!
Vigyél el oda!
A szorongásaiddal vigyél el valahova,
ahol nem kell ítélkezni,
ahol nem kell hazudni,
ahol csupán érted élek!
És ne kérdezd, hogy szeretlek-e!
És ne aggódj, hogy mit gondolok,
mert a magam módján csak a tiéd vagyok!
De amikor az álmod akarok lenni,
nem érem be az ajkaiddal,
mindent oda akarok adni, amit csak érzek, és még annál is többet.