Az az ősz, szívem nyomja az az ősz.
Egy korty bor s ezer1 érzés.
Elválunk, ágtól a levél, elválunk.2
Dübörgő szívemre teszem a kezed,
Hogy emlékezz a néma eskümre.
Ó, a kínt nem félem,3
Téged féltelek.4
Hívság mást hibáztatnom,5
Tehetetlen vagyok.6
Ó, a magányt állom,7
Te ne légy egyedül.8
Érted aggódom.
Az az ősz, szívem nyomja az az ősz.
Egy korty bor s ezer érzés.
Elválunk, ágtól a levél, elválunk.
Dübörgő szívemre teszem a kezed,
Hogy emlékezz a néma eskümre.
Ó, a kínt nem félem,
Téged féltelek.
Hivság mást hibáztatnom,
Tehetetlen vagyok.
Ó, a magányt állom,
Te ne légy egyedül.
Érted aggódom.
1. tízezer, de lényében nincs jelentősége; sok2. Úgy válunk el egymástól, ahogy a levelek hullanak, amikor annak időszaka eljön3. A szenvedés keserűségétől nem félek4. Csak az aggaszt, hogy neked fáj5. Az embereket hibáztatni olyan, mint a szélbe kiáltani (= hiábavaló)6. Nem tudok tenni semmit.7. Én elviselem a magányt8. Csak te ne legyél magányos