Amióta csak az eszemet tudtam,
emlékszem, nagymamám mindig azt mondta
"Todrick, három dolog van az életben ami elől nem menekülhetsz: a halál, az adók és a vasárnapi iskola."
Hát, kiderült, hogy igaza volt!
Bárhogyan is alakult, minden egyes vasárnapi misén ott voltam,
és mivel nagymama másik tizenegy fiúunokája a sportot és a lányok kergetését választotta,
rám maradt az éneklés.
[Brandin Stennis:]
Amikor elérek azokhoz a kapukhoz,
amikor az arcodat látom,
remélem büszke leszel rám,
remélem büszke vagy.
Mert egész életem annak szenteltem,
hogy megtaláljam a módját
hogyan érhetném el, hogy büszke legyél rám,
hogy büszke legyél rám.
Mert csak egy
katona akarok lenni a seregedben.
Mindenem a tiéd, ha úgy akarod,
csak fogd meg a kezem és mondd,
mondd, hogy a tiéd vagyok.
Katona akarok lenni a seregedben.
Mindenem a tiéd, ha úgy akarod,
csak fogd meg a kezem és mondd,
mondd, hogy a tiéd vagyok.
Valószínűleg milliószor énekeltem azokat a dalokat míg felnőttem,
de mindig olyan jó érzést nyújtottak.
Olyan sok lélek volt a szövegben és a dallamban,
nem tehettél mást, mint tapsolni és talpra ugrani amikor meghallottad őket.
Nem mindig tudtam pontosan, hogy mit is éneklek,
csak azt tudtam, hogy valamit éreztem, amit nem tudok elmagyárázni.
Amikor a tródon előtt állok,
amikor hazahívsz,
remélem büszke leszel rám,
remélem büszke vagy.
Mert tudom, hogy nem lesz hosszú,
keményen és kitartóan küzdök,
hogy büszke legyél rám,
hogy büszke legyél rám.
Mert csak egy
katona akarok lenni a seregedben. (yeah)
Mindenem a tiéd, ha úgy akarod, (mindenem a tiéd)
csak fogd meg a kezem és mondd,
mondd, hogy a tiéd vagyok.
Katona akarok lenni a seregedben. (katona a seregedben)
Mindenem a tiéd, ha úgy akarod, (mindenem a tiéd)
csak fogd meg a kezem és mondd,
mondd, hogy a tiéd vagyok.
Mindig is más voltam,
és ebből a texasi városból, Plainview-ból, ahonnan én jövök,
az emberek szeretik tudatni, hogy tudták, hogy más vagy.
Furcsának, punknak, buzinak, nőiesnek hívtak,
de anyukám csak azt mondta "Különleges vagy".
Nem sokra emlékszem gyerekkoromból,
de egy pillanatra élénken emlékszem, részben azért, mert megváltoztatta az életem,
de főként azért, nincs sok pillanat az apámmal, amire emlékezhetnék.