[Dr. Mesmer]
Egyáltalán tudja, hogy merre van?
[Constanze]
Már rég nem jártam erre, doktor úr.
[Dr. Mesmer]
Je sais bien. Nem szívesen jár ide, hiszen még a temetésére se jött el annak idején.
[Constanze]
Ugyan már, Monsieur Mesmer, maga művelt ember. Igazán nem kellene az irigy bécsi pletykákat szajkóznia. Azt hiszem, ott van valahol...
[Dr. Mesmer]
Tehát nem igaz az, hogy a temetése napján otthon maradt?
[Constanze]
Igen... Valahol ott kell lennie...
[Dr. Mesmer]
De hiszen itt már nincsenek sírok! Se egy kereszt, se egy sírkő!
[Constanze]
Az ő sírján nem is volt kereszt.
[Dr. Mesmer]
Akkor legalább sírkövet kellett volna állítani neki, Madame Mozart!
[Constanze]
Nissen! Az én nevem többé nem Mozart, hanem Nissen! Hányszor mondjam még magának?
[Dr. Mesmer]
Ennyivel tartozott volna neki.
[Constanze]
Egy nincstelen özvegynek két kisgyerekkel a nyakán van más gondja is!
[Dr. Mesmer]
Még hogy nincstelen? De hiszen a halála jómódúvá tette. A partitúrák, az órái, a dohányszelencéi... csak amit én megvásároltam magától az elmúlt időben egész kis vagyon.
[Constanze]
Na, tessék! Itt van!
[Dr. Mesmer]
Biztos benne?
[Constanze]
Hát... Én...
[Dr. Mesmer]
Itt? Itt van eltemetve? Jean-Pierre!
[Constanze]
És most az ötezret, Dr. Mesmer, elvezettem a sírhoz!
[Dr. Mesmer]
Ez... Ez mágikus hely! Écoutez! Hallja?
[Constanze]
Gyorsan! Fázom!
[Dr. Mesmer]
Hallgassa, asszonyom!
[Constanze]
De hát mit?
[Dr. Mesmer]
A zene végtelen univerzuma, ahonnan ő jött! Ahonnan meteorként hullott le a Földre! Un enfant de Dieu!